Újabb ok a vitára

Speedzone

Az elfogultság nem szép dolog, de ahogy az előítéleteket, úgy a feltétlen rajongást is kihozza valami az emberekből. Olyan nincs, hogy ok nélkül szeretünk vagy gyűlölünk valamit. Az igazság persze mindig árnyaltabb annál, hogy csak az egyik félnek jusson belőle. Ott van például a magyar Suzuki. Akinek volt, szerette, akinek nem volt, gyűlölte. A családban volt, én nagyon bírtam! Könnyű kasztni, (viszonylag) erős motor, nincs szervó, mélyen ülünk és ez az egész japán elme szüleménye. A köztudatban persze a kis fogyasztás, a megbízhatóság és az olcsó alkatrészárak maradtak meg.

Mindegy, most már nem kell aggódni, új világ van, ezek már nem azok a Suzukik, lehet mosolyogni a régieken, és nevetni az újakon. Mert ha tényleg odacsapnak, és csinálnak valamit, ami megint versenyképes, már az elején elrontják! Ott gáz, ahol a leginkább megnyerőnek kéne lennie. Nem, nem a formára gondolok. Az nem baj, hogy a Vitarából divatos kis szabadidő-autót csináltak, mert olyat akarnak gyártani, amit meg is vesznek. Nem is olyan hülyeség ez! Az viszont igen, hogy ettől elveszik bárki kedvét egy gagyi belsővel. Nem értik a Suzukinál ezt a minőségérzet dolgot... 

Már megint csináltak valamit, ami tök jó, csak erősen titkolja. Ahogy az ember beül, már szállna is ki, olyan rémesek azok a sötét, kopogós műanyagok. Hatalmas felület az ajtón, középen egy kis kárpittal, három kerek nyílás fent, abból a középső óra... is lehetne, ha belerendelték volna, de nem, jobban megérte gyártani egy kerek műanyag betétet. Műanyag, műanyag, minden műanyag. A díszbetét legalább nem színrefújt, mint egy közhelyes tuningautóban. Közben meg ott egy egész friss multimédiás cucc, ami mindent tud, mindent kezel és még tolatókamerázni is lehet vele.

Mondjuk nekem pont nem hiányzik, bár egyre természetesebbnek veszem a navit, és le nem mondanék a kényelmes, USB-s zenehallgatásról. Van még benne pár modern, de kb. az érettségi értékével felérő extra, mert lássuk be, az lenne a kellemetlen, ha nem lennének. Értékelem, hogy könnyű, meg azt, hogy olyan kulturált, amilyen a Suzuki régen nem volt. Nem nagy élmény vezetni, de jó vele autózni, ugyanilyen ez a 120 lóerős 1,6-os benzines is, annyi ereje, nyomatéka van, hogy éppen a használható kategóriába soroljuk be, és nem is fogyaszt sokat. Mintha a régi Swiftről beszélnék, nem?

De! Minél többet használtam, annál jobban megszerettem, viszont bárkinek mutattam meg az új magyar autót, magyarázkodhattam a nehezen csukódó ajtók, és a gyűlöletes műszerfal miatt. Mert a vevőjelöltek azt látják, amikor beleülnek. Akkor már nem biztos, hogy érdekli őket, milyen jól mozog laza talajon vagy milyen jó Ignis/SX-4 pótlék. Hogy ez a legéletképesebb és általában a legjobb Suzuki, amivel mostanában kijöttek. Oké, nem filléres, de jó az ár/érték aránya. Hát igen, ez egy ilyen világ, ahol az észérvek simán beelőzik az érzelmeket. Tipikus népautó, jó lenne, ha kiderülne róla!

Címkék: próbakör, suzuki
http://speedzone.blogstar.hu/./pages/speedzone/contents/blog/13874/pics/lead_800x600.jpg
próbakör,suzuki
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?