Velünk avuló sebességhatárok

Speedzone

A régi vicc szerint az a baj a közlekedéssel, hogy a ma vezetői a holnap sebességével hajtanak a tegnapi utakon. Most, hogy már ennyire nyugat lettünk, megértük, hogy csupa jó kocsi van alattunk. Napi használatú Ladát csak elvétve látni, azokat is leginkább lomtalanítások és dinnyeföldek vonzáskörzetében. Az élet felgyorsult és vele együtt gyorsulna a közlekedés is, de a szabály az szabály! Városban 50-nél véget ér az élet, pedig volt az már egyszer 60 is. Országúton általában elég a 90, de az igazi pokol az autópálya.

Szeretném azt hinni, hogy a magyar társadalom megérett egy magasabb limitre, de abban biztos vagyok, hogy ami most megy, az hogy is mondjam, nem valami életképes. A 130-as korlátozás egy vicc, minden normális autónak ujjgyakorlat, egy modern dízel szinte alapjáraton ketyeg ennyinél, sebességhatárolóra vagy legalábbis radaros tempomatra van szükség, hogy ne kelljen állandóan elvenni a lábunkat a gázról. Nemrég pályáztam egy jót egy Peugeot 508 GT-vel (Próbakör hamarosan), úgy éreztem, kívánta volna a tempót.

De nem csak a technika, én is jobban éreztem volna magam, ha nem a hivatalos tűréshatáron, hanem saját, kényelmes sebességemmel utazhatok. Nem kell egy kis 1.0-ás Suzukival utánam jönni, Székesfehérvártól úgyis van három sáv, tessék megtanulni használni! Aki meg szeretne és tud, hadd menjen! Hiszen ez egy uncsi autópálya, egyvalamire jó, hogy gyorsan elérjünk A-ból B-be. És elárulok valamit: aki nagyon akarja, most is ezt teszi. Ezért nem lehet szabályos tempóval haladni, a kamionok túl lassúak, a prémiumautók túl gyorsak.

A vasárnapi vezetők meg szentségelnek és félnek. Nem a sebességtől, a tolástól és a traffipaxtól. Mert ez már csak így működik: bűnözés, retorzió, félelem. Nem világos, hogy ha lassabban ment volna az a nyamvadt balesetező, kisebb bajba került volna? De! Kedvencem, amikor mindenért a teljesen megfoghatatlan „relatív” gyorshajtás a felelős, tehát menni kell mérni és büntetni. Szerintem az a rendszer, ami akkor biztonságos, ha el sem megyünk otthonról, nem életszerű. Úgy látszik, gondolkodni nehezebb, mint beruházni.

Mert ha a közlekedésben lenne fantázia, az útszakaszok olyan elbírálás alá esnének, ami az autók és a vezetők képességei, na meg a hétköznapi forgalom szokásaihoz igazítaná a sebességhatárokat. Ha látná az úrvezető, hogy logikusak a számok a csészealjban, előbb-utóbb elkezdene hinni a rendszernek, és talán be is tartaná az előírásokat. Mert rendes ütemben tudna haladni oda, ahova a főnök küldte, vagy oda, ahol a család várja. Traffizni meg ráérne ott, ahol tényleg reális a veszély. Nagyobb lenne a rendőrség tekintélye is...

Címkék: közlekedés
http://speedzone.blogstar.hu/./pages/speedzone/contents/blog/19520/pics/lead_800x600.jpg
közlekedés
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?